Tulipán

Cyrano de Bergerac, a francia hadsereg kadétja tehetséges ember. Nagyon jól vív és különös tehetsége van a költészethez is. Egy csomó ellensége van, és legalább ugyanennyi barátja is. Mégis magányos. Ez talán azért van, mert Cyrano az átlagosnál jóval nagyobb orral született, és emiatt – legalábbis ő meg van győződve róla – taszítja a nőket. Őt amúgy is csak egyvalaki érdekli, Roxane, a gyönyörű bölcsészlány, akit meg Christian, a gyönyörű vidéki fiú izgat, ez az érdeklődés viszont már kölcsönös.

Egy ház tele tájképekkel és csendéletekkel. Egy ház, amelynek hatalmas ablakán keresztül a kommunizmus mementói, a blokkok látszanak. Egy ház, amelyben a melankólia ugyanúgy helyet kapott, mint a valóságosnak tetsző álomképek. Egy ház, amely bontásra vár…

Kinek jutna eszébe a nyaralására magával vinni a jelenlegi és az előző feleségét is? Ráadásul egy idős és meglehetősen szókimondó rokon tengerparti házába? A levegő az első pillanattól kezdve tele van feszültséggel, a sziklaszirten álló ház összes vendége mintha tojáshéjon lépkedne, nehogy kirobbanjon a botrány. És nem is Agatha Christie lenne a szerző, ha nem lebegne a levegőben egy gyilkosság baljós lehetősége…