Kaviár és lencse
A Kaviár és lencse fergeteges vígjáték a tékozló gazdagságról és a találékony szegénységről.
A Kaviár és lencse fergeteges vígjáték a tékozló gazdagságról és a találékony szegénységről.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2011. augusztus 21. vasárnap, 20:00
Scarnacci – Tarabusi: Kaviár és lencse
vígjáték 2 felvonásban
A Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában
A kisstílű szélhámos, Leonida Papagatto családját eddig hivatalos vendégeskedésekből tartotta el.
Egy pezsgőáztatta fogadás alkalmával - amikor éppen „ezredesi rangban” csent el az asztalokról ilyen-olyan finomságokat-, nagy ívű ötlettől vezérelve megalakítja a Nápoly város szegényeit segélyező Szeretetligát. Ekkor még nem sejti, hogy élete legnagyobb bonyodalmába keveredett, amely - ahogy egy professzionális bonyodalomhoz illik -, újabb bonyodalmakat szül.
"A két olasz szerző, Scarnacci és Tarabusi vígjátékának szédületes a ritmusa. A darab gegjeit festőien színes realizmus szövi át finoman. A könnyed és magvas humorú párbeszédek mögül erkölcsnemesítő vígjáték rajzolódik ki. A nevetés együttérzéssel párosul. A forró szívű Nápoly, a maga nemes humorával, a beugratás iránti veleszületett érzékével sokkal tisztábban és mélyebben tárul föl előttünk, mint e látszatok és gesztusok sejteni engedik." Így írt a „Le Monde” kritikusa a francia ősbemutató után.
És éppen ez a fajta realizmus, pontosabban neorealizmus az, ami megkísérelte újszerűen, sallangoktól mentesen ábrázolni azokat a gazdasági nehézségeket és hétköznapi valóságmintákat, amelyek a II. világháborúban megtépázott Olaszországot jellemezték. A mindennapi élet játékossága és humora kéz a kézben járt a létfenntartás kegyetlenségével. E kettőség ábrázolása Olaszországból indulva két évtized alatt teljesen felforgatta és felrázta a film- és színházművészeten túl a világirodalmat is. Az olasz mozik 1948-ban mutatták be Vittorio de Sica Biciklitolvajok című filmjét, és egészen az 1950-es évek végéig sorra születtek azok a remekek, amelyek egyetlen filmrajongó gyűjteményéből sem hiányozhatnak. Később a neorealizmus a vásznakról beköltözött a színpadokra, olyan darabok formájában, mint a Kaviár és lencse.
Cyrano de Bergerac, a francia hadsereg kadétja tehetséges ember. Nagyon jól vív és különös tehetsége van a költészethez is. Egy csomó ellensége van, és legalább ugyanennyi barátja is. Mégis magányos. Ez talán azért van, mert Cyrano az átlagosnál jóval nagyobb orral született, és emiatt – legalábbis ő meg van győződve róla – taszítja a nőket. Őt amúgy is csak egyvalaki érdekli, Roxane, a gyönyörű bölcsészlány, akit meg Christian, a gyönyörű vidéki fiú izgat, ez az érdeklődés viszont már kölcsönös.
New York város alpolgármestere tízéves házassági évfordulója alkalmából baráti vacsorát rendez. A vendégségbe érkező házaspárok estéjét azonban jelentősen megnehezíti, hogy az ünnepeltek eltűntek, a személyzet házon kívül van, a vacsora sehol, az emeleten pedig lövések dördülnek.
Kinek jutna eszébe a nyaralására magával vinni a jelenlegi és az előző feleségét is? Ráadásul egy idős és meglehetősen szókimondó rokon tengerparti házába? A levegő az első pillanattól kezdve tele van feszültséggel, a sziklaszirten álló ház összes vendége mintha tojáshéjon lépkedne, nehogy kirobbanjon a botrány. És nem is Agatha Christie lenne a szerző, ha nem lebegne a levegőben egy gyilkosság baljós lehetősége…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!