Életrevalók

Új köntösbe bújtatjuk Gogol Revizorját, hogy ezzel a képzavarral éljünk. Igaz, csak a helyszínt és a körülményeket hozzuk közelebb napjainkhoz, hiszen a jellemek és az általuk teremtett helyzetek örök érvényűek. Az egyén és az általa teremtett társadalom működési mechanizmusai szinte változatlanok, mióta világ a világ.

XXIV. Fridolin nem túl jó uralkodó: szeret színházba járni, élvezi az életet, és komolytalan a gondolkodása – nem csoda, ha megbuktatják. Hogy ki jön a helyére? Egy sárgarépa a veteményesből, egy szimpla gyökér, aki magát Répakirálynak nevezi, és akit, ki tudja, miért, rögvest mindenki istenít.

Kinek jutna eszébe a nyaralására magával vinni a jelenlegi és az előző feleségét is? Ráadásul egy idős és meglehetősen szókimondó rokon tengerparti házába? A levegő az első pillanattól kezdve tele van feszültséggel, a sziklaszirten álló ház összes vendége mintha tojáshéjon lépkedne, nehogy kirobbanjon a botrány. És nem is Agatha Christie lenne a szerző, ha nem lebegne a levegőben egy gyilkosság baljós lehetősége…