Az őrület határán

Pirkó, a kiscica izgatottan várja születésnapját. A torta mellé egy csodálatos piros esernyővel is megajándékozzák a szülei. Rögtön ki is próbálná – ám sehol egy felhő, hétágra süt a nap. Azért biztos, ami biztos, mégis magával viszi a piros esernyőt, hogy legalább megmutassa barátainak. Jól is teszi – hamarosan kiderül, mi mindenre jó egy ilyen szép esernyő. S mire a nap véget ér, új barátokra is szert tesz, összeköti az erdő különféle lakóit, és azt is megtapasztalja, milyen jó másokon segíteni.

Új köntösbe bújtatjuk Gogol Revizorját, hogy ezzel a képzavarral éljünk. Igaz, csak a helyszínt és a körülményeket hozzuk közelebb napjainkhoz, hiszen a jellemek és az általuk teremtett helyzetek örök érvényűek. Az egyén és az általa teremtett társadalom működési mechanizmusai szinte változatlanok, mióta világ a világ.

Kinek jutna eszébe a nyaralására magával vinni a jelenlegi és az előző feleségét is? Ráadásul egy idős és meglehetősen szókimondó rokon tengerparti házába? A levegő az első pillanattól kezdve tele van feszültséggel, a sziklaszirten álló ház összes vendége mintha tojáshéjon lépkedne, nehogy kirobbanjon a botrány. És nem is Agatha Christie lenne a szerző, ha nem lebegne a levegőben egy gyilkosság baljós lehetősége…